Lássunk másként

Lássunk másként!

Kedves Érdeklődő!

Az alábbi tájékoztató írásban szeretnénk bemutatni folyamatosan megújuló szemléletformáló programjaink alapjait, valamint szót ejtünk a jó segítésről is.

Elsősorban és mindenekfelett nagyon fontos célkitűzésünk, hogy folyamatában és mindig felhívjuk a figyelmet az ép és a fogyatékos személyek közötti együttgondolkodás fontosságára.

Találkozunk az utcán, találkozunk az üzletekben, hivatalokban, valamint az élet minden területén, ahol az életünk zajlik.  A BULÁKE-ban nem a miérteket, hanem a hogyanokat keressük.

Senki nem úgy született meg, hogy minden helyzetben feltalálja magát. Ez természetesen nem fogyatékosság specifikus.  Mindannyian találkoztunk olyan helyzettel, mely meghaladta a képességeinket. A korábbiakban érzékenyítő programok interaktív oktatási céllal jöttek életre és valósulnak meg a mai napig. Számos egyesület és alapítvány kínál lehetőséget különféle fogyatékossági területek megismerésére.

Az általunk kifejlesztett innovatív módszertannal működő programokkal a lehető legközelebb hozzuk a valóság megtapasztalását azoknak az iskoláknak, intézményeknek, cégeknek, ahol az elmúlt években volt szerencsénk megjelenni.

Érkezünk, hogy adjunk, maradunk, hogy kapjunk.

Abban az esetben, ha egy látássérült ember elindul otthonról a legkülönbözőbb többnyire jó szándékú segítői attitűd formáival találkozik. Fontosnak tartjuk az egyén felelősségét abban, hogy jól kérjen segítséget, ha szükséges. Nem célszerű általánosságban fogalmazni a látássérültekkel kapcsolatosan. A 3 nagy kategória: Gyengénlátó, aliglátó, vak. Mit mutat meg ez? Egy igazi éles szituációban valószínűleg vajmi keveset. Idő hiányában legtöbbször ritkán nyílik lehetőség a szemlélet megújulására a látó személyben, de ez természetesen nem is várható el.

Célszerű lehet tehát, a tapasztalati tanulásra fektetni a hangsúlyt, ha szeretnénk megismerni az embert a fogyatékosságot sok esetben jelző fehérbot, vagy segítő kutya mellett.

Nem lehet elég korán elkezdeni:

Az iskolai szemléletfejlesztő programok kidolgozása során figyelembe vesszük a gyermekek életkorát, valamint annak sajátosságait. Alapvetően 3 féle struktúrában dolgozunk ebben az esetben. A legfiatalabbaknak 6-tól 10 éves korig egy mese történet folyományában mutatjuk be a látássérülés néhány specifikumát, ami a praktikumot illeti.  

A következő csoportba tartoznak a 10 és 14 életévben élő gyermekek. Ebben az esetben a tapasztalati tanulásra fektetjük a hangsúlyt. Például kipróbálhatják a résztvevők, hogyan készíthetnek el egy gyümölcssalátát, ha a meglévő érzékeléstartományukból kiesne a látás.

A harmadik csoport 14 éves életkortól az információ szorosabb átadása történik meg. Ebben az esetben jellemzően interaktív szituációs tréningekkel dolgozunk. Mikor lehet sikeres egy program? Úgy gondoljuk, hogy akkor, ha elültetjük a kíváncsiság és a megértés magvait.

A direkt módszereket természetesen eljuttathatjuk vállalatokhoz, közintézményekhez, mindenkihez, aki feltételezhetően kapcsolatba kerülhet látássérült emberrel akár a munkája során. 

Néhány szóban a hideg formálásról:

Kedves Olvasó! Ismeri Katona Klári Vigyél el! című dalát? „Vigyél el, az a jó, ha meg se kérdezel, hogyha kézen fogsz és elviszel!”

Semmilyen körülmények között nem javasoljuk! Látássérültként találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a jó szándéktól fűtött segíteni vágyó személy tárgyiasít minket. Adott a feladat, amit mindenképp meg kell oldani. Ilyenkor hangzik el, hogy felrakom a buszra, vagy átviszem az úton. Az a látássérült személy, aki fehérbottal közlekedik az esetek nagy többségében nem reagál jól, ha például karon ragadják, és fel akarják húzni egy villamosra, ha van rá esély, hogy a közvetlen közelben áll meg a busz, amivel a már említett látássérült személy (nevezzük Bátor Botornak) közlekedni szeretne.

Abban az esetben, ha figyelemfelkeltő volt a fent leírt történet, megvalósul a hideg érzékenyítés, vagy hideg formálás.

Remek iránymutatások születnek a jó segítés kapcsán, azonban nincs egy olyan mindent kizárólagosan felülíró elv, mely pontosan megmutatná, hogyan segítsünk jól.

Találkozunk az utcán, üzletekben, hivatalokban, boltokban. Ez így van jól.

Az az általános tapasztalat, hogy jó szóval és az empátia mindkét irányba való alkalmazásával rengeteg apró cél valósulhat meg, és ebben az esetben is igaz, hogy sok kicsi sokra megy.  A két irányú empátia, azért különösen hangsúlyos, mert látássérültként igen fontos, hogy megfelelően tudjuk kommunikálni, hogy pontosan milyen mértékű, mennyiségű, és nem utolsó sorban minőségű segítségre van szükség az adott nap adott pillanatában az adott feladat elvégzéséhez.

Kedves Olvasó! Reméljük, hasznosnak találta a fenti néhány sort.

Szívesen vesszük, ha megírja tapasztalatait, véleményét, vagy kérdését, mely közelebb hozhat minket egymáshoz. Kérjük, ide írjon nekünk: bulake@bulake.hu

Köszönettel:

a BULÁKE csapata