Öt napra megvakultam - Interjú Tóth Viktor szabadúszó agykutatóval

Szerző

  • 2018-12-11
Admin profilkép

Admin

Bejegyzés megosztása

Mindig izgalmas nem mindennapi, inspiráló alakokkal találkozni. Olyanokkal, akik alternatívát nyújtanak, akiknek története és felfogása törekvésre ösztönözhet minket, tágítva a világról alkotott képünket. A 26 éves Tóth Viktor egy ilyen személy. Egy radikális elme, olyasvalaki, aki mindig más utat keresett a megszabott helyett, folyamatosan agyalt, kísérletezett és tanult. Fegyvere a nárcisztikus pátosz helyett a természetesség és a hitelesség, mozgalmas életét pedig szinte szürreálisnak tűnő, megkapó kalandok sokasága övezi.

Az Ajkai Bródy Imre Gimnázium hatosztályos szakán kezdett, aztán jött Budapest és a BME, majd egy kis ugrással a finnországi Aalto egyetem. Innentől aztán egyenes út vezetett a Szilícium-völgyig, megjárta Hawaiit, Indiát, 2019-től pedig New York az új célpont. A kis dunántúli iparvárosból az egekig törő, idegtudományt tanult srác egyaránt foglalkozik mesterséges intelligenciával, agykutatással, és szoftverfejlesztéssel is, friss szakdolgozatában pedig a vakokat vizsgálta. A tanulmány sikere érdekében 5 napra “megvakította” magát, mi pedig megkértük, hogy ossza meg velünk az élményeit. 

Az egy évvel ezelőtt elkezdett szakdogádban a vakokkal is foglalkozol, mi kellett ahhoz, hogy átélhesd, amit egy vak érez?

Fontos, hogy megértsd, hogy hogyan hall az ember, ezért a hallásról minden egyes kutatást átnyálaztam, foglalkoztam pszichoakusztikával, és szinesztéziával is. Ezt amúgy nem nagyon tették még meg, maximum elég felületesen.

Vannak olyan vak emberek, akik konkrétan látnak a hallásukkal. Ezek azok az úgynevezett “lateblind”, azaz késői vakok, akik nem a születésük utáni első hat évben vakultak meg, hanem van konkrét, kifejlett látási élményük. Ők öt év (!) tanulás után képesek voltak például egy ember kontrasztját kivenni a hallásukkal hangok hatására. Tehát konkrétan látást vissza lehet rehabilitálni azzal, hogy hangokat játszunk le nekik, ha pedig ezt a problémát valahogy megfejtjük, akkor még csomó hasznos is kisülhet belőle.

Hány vak emberrel vetted fel a kapcsolatot?

Van egy már létező program, amit a vakok használnak kép hanggá alakítására, és konkrétan én felmentem egy levelezőlistára, és kérdezgettem tőlük, hogy használják ezt a bizonyos eszközt. - Ez az a cucc amúgy, amivel 5 év után két ember már elkezdett látni. - Kérdéseket tettem fel nekik arról, hogy ők hogy használják, mit változtatnának meg esetleg, milyen napi élményeik vannak vele. Ezen kívül folyamatosan kapom tőlük az új infókat és sztorikat, napi szinten jön átlagosan két-három E-mail.

Ki tudnál emelni esetleg valami extrém esetet?

Van egy pali, aki 320 km/h-val akar motorozni a sivatagban vakon. Anno speed motoros volt, közben elvesztette a látását, de nem akarja abbahagyni. Ott egy indiai csávó, aki miután megkapta az eszközt, speciel elkezdett fényképezni. Valaki meg díjugrat vele, tehát lovagol, nézi merre vannak a rudak, azt így “behallja” és ennyi. Szóval elég vad dolgok mennek. 

Mindezek után téged mi motivált arra, hogy megvakítsd magad 5 teljes napra?

Mint mondtam, páran képesek elérni, hogy lássanak hanggal. Ezért akartam levakítani magam, hogy egy olyan állapotba kerülhessek, amikor jobban is hallok, meg ha szerencsém van, láthatok is valamit. Na most ez így önmagában egy mese, mert ezt nem tudod elérni. A jobb hallás három nap után pipa, de az esetleges látáshoz tegyük fel fél, akár egy évig is vaknak kell lenni. Ennek a felismerésekor jöttem elő az ötlettel, hogy tudatmódosítással próbálom meg.

Facebook bejegyzés - képernyőfotó

Képen felirat: "I'm going blindfolded for the next 5 days for research purposes. See you!" Viktor Tóth/Facebook

Napokra lebontva mi történt veled?

Előzetesen egy VR-headsetes készülékkel gyakoroltam, aztán hétfő este felraktam a szemtakarót, nagyon maszek volt, de működött. Előzőleg már bevásároltam mindenféle mikrós szart, indiai kajákat, joghurtokat. Már aznap úgy voltam, hogy basszus, hívjunk már át valakit, mocskosul unatkozom. A külvilágot és annak ingereit a legszélessávúbban egyértelműen a látással vesszük fel, és hát, minden egyes dolog, amit én csinálok, az a látáshoz köthető, így meg voltam lőve.

Kedden átjöttek a haverok, ekkor idegesíteni kezdett nagyon, hogy nem látom az emberek arcát.

Szerdán elkezdtem gyakorolni az új kép-hang átalakító módszerrel, amit csináltam.

Csütörtökön volt a fordulópont: a haverom kivitt sétálni. Mögötte járkáltam, hallgattam a lépteit, patkákon egyensúlyoztam, tehát olyan dolgokat élveztem, amiket csak vakon tudnék.

Pénteken eldöntöttem, hogy akkor ma legyünk teljesen készek, az agyam maximálisan át lesz kötve, tanulni fogok. Eddig a pontig olyan 4 órát sikerült tanulnom, az lószar, semmi, eszközök tesztelésére nettó 48 meg 72 órákat fordítanak. De aztán átjöttek osztálytársak, többiek munkatársai, és elkezdtek nyüstölni, hogy menjek már el rave partyba velük. Hát, így tettem.

Baszki, egy rave buli vakon azért elég meredek lehet.

Mi az istent csinálok az életemmel, ha most nem megyek el rave partyzni - gondoltam. Nem volt jegyem, úgyhogy úgy toltak be kábé, hogy vak a gyerek, na, engedjétek már be. Dancelgettünk, ment a drum&bass, zseniális volt, be is ittunk kicsit.

Szóval semmi csalás, szemtakaróval mentél a klubba?

Aha, mondták is a többieknek a bejáratnál, hogy vigyázzanak rám. 

Egyéb para blindfolded-sztorik?

Volt egy görög csaj, akivel jóban voltam. Hazajöttünk a buli után, és megtörtént egy szerelmi aktus is, ami elég kemény volt. (nevet)

Ó, és, milyen a vakszex?

Jobb vakon csinálni. Egyszerűen mondva tapizósabb vagy. Látással szerintem nem lehet annyit beszerezni egy ilyen közösülés során, mint érintéssel. Utána, miután már újra láttam, összejöttünk párszor, és ha ahhoz hasonlítom, akkor azt kell hogy mondjam, királyabb volt vakon.

Bizonyított, hogy a vakok szerek hatása nélkül is igen komoly hallucinációkat élnek át. Te mit tapasztaltál ebből?

A második naptól kezdve állnak be az embereknél a hallucinációk, amik nagyon sokfélék lehetnek: vannak elég komplexek, meg vannak elég egyszerűek is. Az első nap utáni reggelen én azt vettem észre, hogy apró amőbák lebegnek előttem, és változtatják az alakjukat. Később aztán jött az, hogy a jobb és bal szemem elkezdett villódzni, mintha reflektorokkal világítanának nagyon gyorsan váltogatva az egyikből a másikba.

Én igazából már nem félek ezektől, szimplán csak idegesített, mert ilyenkor nyilván nincs az, hogy kinyitod a szemed, és megpróbálsz elvonatkoztatni, egyedül az van, amit az agyad éppen táplál neked.

Lelkileg milyen érzések halmozódnak fel így az emberben? Megjelennek a szorongás és/vagy a depresszió jelei?

Egy idő után erősen depresszív hangulatba kerülsz. Gépen nem tudtam semmit sem csinálni, pedig aztán mindenem azon van, az olvasást meg csak hangoskönyvek hallgatásával helyettesíthettem. Gyakran nehéz volt felkelni is, mivel nem tudsz előre tervezni - ez a depresszió egyértelmű jele. Nekem már elég sokféleképpen ki volt próbálva az agyam, ezért annyira nem ragadtam le ezeknél az érzelmeknél, de az biztos, hogy aki hajlamos depresszióra, annál nagyon beüthet.

Volt sikerélményed? Végülis milyen eredményt értél el?

Utolsó napon, vagyis szombaton ment a tesztelés, haverom odatartotta nekem a kezét, ez alapján pedig válaszolnom kellett, hogy éppen hányat mutat. Az jött ki, hogy sokkal pontosabban meg tudom mondani, mintha csak tippelgetnék. Talán a négyet meg az ötöt kevertem, de amúgy ez siker volt, az viszont kevésbé, hogy továbbra sem láttam a vizut, amit hangokba kódoltam, hiszen az agyat minden kísérletem ellenére nagyon nehéz úgy stimulálni, hogy ez működni tudjon.

Kiknek tudnád ajánlani a kísérletet?

Szerintem bárkinek érdemes kipróbálnia, mondjuk egy szabad hétvégén - akkor péntektől vasárnapig garantált, hogy ingyen és bérmentve kapod majd a halut. (nevet)

Magyarországon senki, de külföldet szemlélve sem sokan foglalkoznak/foglalkoztak még efféle vak-kutatással. Te miféle törekvéseket tudnál említeni, hogy halad ez a program?

Az történik, hogy Spanyolországban van egy csapat, akik egy átalakítót gyártanak, plusz van még egy projekt, amiben tudom, hogy magyarok is dolgoznak. Most a buborék -és metálhangok (például: fém megkopogtatása) közt vacilálnak, ezekkel kommunikálnák le, hogy hol helyezkednek el az egyes dolgok. Ez az EU-s kutatás már évek óta zajlik, több millió euróval támogatják, de már most látszik, hogy szar lesz, 2019-re amúgy be is kell fejezniük. Az az érdekes, hogy a vakok sem nagyon foglalkoznak az üggyel amúgy. (?)

 

forrás: offmedia.hu - részlet