Jövőre megszűnik a nyugdíjjárulék

Szerző

  • 2019-10-01
Admin profilkép

Admin

Bejegyzés megosztása

A tervek szerint jövőre megszűnik az önálló nyugdíjjárulék, a munkavállalókat terhelő járulékokat összevonnák egy közös új járulék-fajtává. Mi értelme ennek és milyen következményei lehetnek az intézkedésnek? - a nyugdíjguru.hu cikke

A 2019. május 30-án közzétett kormányzati gazdaságvédelmi akcióterv 3. pontja szerint 2020. január 1-jétől az adórendszer töredezettsége csökkenni fog,  a nyugdíjjárulék (10%), a természetbeni egészségbiztosítási járulék (4%), a pénzbeli egészségbiztosítási járulék (3%) és a munkaerő-piaci járulék (1,5%) helyett a jövő évtől egységes járulék (18,5%) jelenik meg az adórendszerben.

Ha a nyugdíj számítása a befizetett nyugdíjjárulék összegétől függene, akkor meglehetősen kockázatos lenne a járulékok összevonása. 

A nyugdíj összege azonban a járulékalapot képező keresetekből számított nettó havi életpálya átlagkereset és az igazoltan megszerzett szolgálati idő egész években mért hossza által meghatározott százalékos nyugdíjszorzótól függ, vagyis a nyugdíjjárulék mértéke vagy összege nem releváns a nyugdíjszámítás során.

A nyugdíjtörvény (1997. évi LXXXI. törvény) 2.§ (2) bekezdésének rendelkezése szerint a társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik - szó sincs tehát a nyugdíjjárulék mértékének vagy összegének figyelembe vételéről.

Más kérdés, hogy a nyugdíjrendszerbe vetett bizalmat csökkentheti, ha a cégek által fizetett korábbi társadalombiztosítási járulékok egységes szociális hozzájárulási adóvá alakítása után immár a munkavállalók által fizetendő járulékok helyett is egy összevont közteher jelenik majd meg, hiszen emiatt sokan úgy vélhetik, hogy tovább csökken a nyugdíjrendszer (és a többi nagy állami újraelosztó rendszer) átláthatósága, ellenőrizhetősége és kiszámíthatósága. 

A szociális hozzájárulási adót az adott évre vonatkozó költségvetési törvényben meghatározott arányban kell szétosztani a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap (és szükség esetén a Foglalkoztatási Alap és ki tudja, milyen jövőbeni fogadó szervezet) között, így sokan tartanak attól, hogy megszűnt a nyugdíjbiztosítási bevételek egyértelmű biztonsága, hiszen a törvényhozó a szociális hozzájárulási adókból származó bevételt a nyugdíjak és az egészségbiztosítási ellátások finanszírozásán kívül akár más célokra is fordíthatja.

A 2020-ra vonatkozó költségvetési törvény szerint a foglalkoztatók által 2020. január 1-től fizetett 17,5 %-os szociális hozzájárulási adó 2020. október 1-jétől 15,5 %-ra csökkenhet, miközben a szociális hozzájárulási adónak a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető aránya a 2019. évi 70,22 %-ról 2020-ra 71,63 %-ra növekszik (a többi az Egészségbiztosítási Alapot illeti, vagyis a Foglalkoztatási Alapba nem kerül ezekben az években a szocho-ból).

A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek döntő hányadát (97,8 %-át) a szociális hozzájárulási adónak az Alapot megillető része, valamint a biztosítottak által fizetett egyéni nyugdíjjárulék összege képezi. Ez az egyszerű összefüggés válhat sokkal bonyolultabbá, ha megszűnik az egyes járuléknemek - így a nyugdíjjárulék - önállósága.

A hatályos szabályok szerint 

- a munkaadót a bruttó bér 19%-a terheli közteherként (17,5% szociális hozzájárulási adó és 1,5% szakképzési hozzájárulás), így a munkáltató összes bérköltsége a bruttó bér 119%-a,

- a munkavállaló bruttó bérét a fent részletezett elemekből álló 18,5% járulék és a 15% szja, vagyis összesen 33,5% köztehet terheli, így a munkavállaló nettó keresete a bruttó keresetének 66,5%-a (adókedvezmény nélkül).

A leírásból látható, hogy a bruttó bér valójában a munkaadó teljes kiadása és a munkavállaló nettó bére között lebegő összeg, amelynek önállósága erősen megkérdőjelezhető. Romániában a miénkhez hasonló rendszerüket át is alakították a közelmúltban úgy, hogy az új bruttó bér a munkáltató teljes bérköltségének felel meg (ez logikus megoldás), és ezen belül számítják a munkaadó és a munkavállaló terheit, illetve azok levonásával a nettó bért. 

Ilyen módon egyébként 19%-kal emelkedne "magától" a bruttó bér Magyarországon, hiszen azt a teljes bérköltség értékére kellene emelni, vagyis a jelenlegi bruttó bérhez hozzá kellene adni a jelenlegi szochót és szakképzési hozzájárulást is.

Miután az elvonási arányokat is az így megnövelt bruttó bérhez kellene igazítani, ez egyebek között az szja kulcs szándékolt csökkentéséhez is hozzájárulna.

Egyszerű példa: ha jelenleg 1000 Ft bruttó bér után a munkavállaló 15%, vagyis 150 Ft szja-t fizet, akkor 1190 Ft új típusú bruttó bér után 150 Ft szja eléréséhez már csak 12,6%-os adókulcsra lenne szükség.

A közteherviselési képlet egyébként a román példa nyomán akár tovább is egyszerűsíthető: az új típusú (az egyébként még három évig feltehetően tovább, a tervek szerint 13%-ra  csökkenő mértékű szochó-t és a szakképzési hozzájárulást is magában foglaló) bruttó bér közterheit elegendő lenne egy összevont, egységes járulékteherre és az szja-ra osztani. 

Más kérdés, hogy így méginkább átláthatatlanná és kevésbé ellenőrizhetővé válhatna a nyugdíj- és az egészségbiztosítási rendszer finanszírozása, hiszen a kormányzat gyakorlatilag teljes mozgásteret kapna a bevételek elosztása során. 

Ma a megcímkézett munkavállalói közterhek közül a nyugdíjjárulékot csak a nyugdíjbiztosítási kiadások fedezetére, a kétféle egészségbiztosítási járulékot csak az egészségbiztosítási kiadások fedezetére, a munkaerőpiaci járulékot csak az álláskeresési ellátások fedezetére lehet fordítani. Ha jövőre megszűnnek a kötelező címkék, ez a kötelezettség is megszűnik (ahogyan a munkáltatók által fizetett szocho kapcsán is megszűnt - annak felosztását évente a költségvetési törvény határozza meg).

Persze a bevételek fölötti rendelkezési jog nem lenne korlátlan ebben az esetben sem, hiszen az ellátásokat biztosítani kell.

A nyugdíjak tekintetében például a nyugdíjtörvény 2.§ (2) bekezdése elrendeli, hogy az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket. Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket, a központi költségvetés a különbség összegét előirányzatként biztosítja. (2020-ra a költségvetési törvényben egyelőre 47 milliárd forintot irányoztak elő ilyen címen.)